Ha valaki nem olvasta még "Az elme gyilkosai" c. művet (Kunoichi-trilógia) vagy az ebből idézett "Julius Andan: Világ a színfalak mögött" c. írást, az feltétlenül pótolja ezt a hiányosságot ! Most tőle szeretnék megosztani gondolatokat:
"Hallottam egy mesét, amit leírok nektek, változtatás nélkül.
Egyszer volt, hol nem volt…
Néhány bankház összeállt egy hálózatba, azzal a céllal, hogy egymás közt hajtsanak végre üzleti tranzakciókat, és azokat ne engedjék ki a hálózatból.
Kitalálták, hogy nagy összegű hiteleket fognak kibocsátani, olyan jó feltételekkel, hogy azt bárki felveheti, aki dolgozik, és bárki képes fizetni a törlesztő-részleteket, akinek van munkája. (Megjegyzés: az amerikai, az angol és a német átlagfizetéseket vették alapul a számításoknál.)
A nagy összegű hitel azt jelenti, a célcsoportként meghatározott réteg fizetéséhez képest óriási összeg, melyet a fizetésekből kispórolni belátható időn belül nem lehet.
Mindemellett törvényekkel és belső banki szabályok felállításával biztosították, hogy soha nem fognak annyi pénzt kivenni a hálózat bankjaiból, ami veszéllyel fenyegetné azt.
Eldördült a startpisztoly, és beterítették a hitelkonstrukciókkal az egész világot. Emberek tízmilliói folyamodtak hitelhez, és váltak ügyfelévé a hálózat bankjainak.
Tekintettel arra, hogy a bankok hálózatban voltak, és csak egymással üzleteltek, és tekintettel arra, hogy a legmagasabb kivehető összeget erősen szabályozták, a valóságban az történt, hogy a hálózatban részt vevő bankfiókok számokat utaztattak egymás közt.
Az egyik ember felvett néhány százezer dollár hitelt ingatlanvásárlásra, amit nem kapott meg, nem tudott kivenni, csak a számot látta, majd amikor megtörtént az ingatlanvásárlás, a szám eltűnt a számlájáról, és megjelent az ingatlan korábbi tulajdonosának számláján. A korábbi tulajdonos nem tudta kivenni a beérkező pénzt, de befektethette, leköthette, vásárolhatott belőle valami nagy összegű tételt, vagy élhetett a kamataiból.
A nagy összegű hiteleket az emberek a hálózat bankjaitól kapták, és a hálózat bankjaiban használták fel. A hálózatból nagyobb összeg nem juthatott ki.
Az ügyfelek, akik felvették a hitelt, vagyis a számot, melyet a hálózat bankjai egymás közt utaztattak, valós, elvégzett munkával keresett pénzzel törlesztettek.
Tehát az ügyfél kapott egy számot, és azért, hogy ezt a számot csökkentse, tényleges pénzt fizetett be a hálózat valamelyik bankjába.
A hálózat bankjai számokat utaztattak a számítógépes rendszerükben egymás közt. Ezért cserébe a hálózat valós pénzben beszedte a kezelési költségeket és beszedte a törlesztő-részleteket.
Ötvenmillió ügyfél havi ötszáz dolláros befizetése havi 25 milliárd dollár bevételt jelent, valós pénzben, szinte nulla ráfordított költséggel. Havi 25 milliárd dollár évi 300 milliárd dollár. Húsz év alatt az 6.000.000.000.000 USD.
A hálózat bankjai számára ez csupán az egyik bevételi forrás volt a rengeteg bevételi forrás közül.
Valójában nincs információ arról, hogy összesen hány ember vett fel hitelt a hálózat bankfiókjaiban, az 50 millió ügyfél óvatos becslés. Az 500 dolláros átlag havi részlet úgyszintén. Magyarországon több millió hitelfelvétel történt, az átlagos havi törlesztés pedig kb. 320 dollár.
A levezetésbe bele lehet kötni, több ponton is. Az egyik az, hogy a törlesztések szinte soha nem valós pénzzel történtek, hanem utalással. Ez igaz, de a fizetések többnyire tényleges reálgazdaságbeli teljesítések következtében jelennek meg, azok tehát nem virtuális számok.
A sztorinak itt még nincs vége. Valami történt. Talán szándékosan kezdték el leépíteni az iparágat? Vagy belefutottak egy médiamogulba, akit nem tudtak elég gyorsan lefizetni vagy lelőni?
Mit gondoltok? Igaz a mese? Igaz lehet?"
Forrás: Duncan Shelley